Igazából teljesen mindegy, ízlés dolga. Én a tejbegrízre szavazok, a lényeg viszont az összetevőkön múlik. Az egyikhez tej kell meg gríz, míg a másikhoz mák meg guba. Az eredmény lehet ugyanolyan jó mindkét esetben, ha tudjuk miből mennyit, milyen sorrendben és mennyiségben rakjunk bele az összetevőkből.
Így van ez a lovak képzésében is. Mindegy milyen fajta milyen nemű, van-e rajta fásli. A képen látható lovak egyike msl herélt, a másik lipicai kanca. Nem számít a különbség. A lényeg a tartalom. A tartalmat pedig a lovas érzése, gyakorlati és elméleti tudása adja.
Először fel kell ismerni az alaphelyzetet.
- Az adott ló hol tart a képzésben, milyen az aktuális mentális állapota, vagyis mit lehet kihozni belőle a napi munkában.
Második a helyzetértékelés alapján a célkitűzések meghatározása. Vagyis mit szeretnék elérni és ebből mi az, ami reálisan megvalósítható a napi munkában.
- Együttműködés
- Önhordás
- A ló összeszedetté tétele
- Lendület fejlesztés
Harmadik a rendelkezésre álló eszközök számba vétele. Mik ezek?
- Belső elengedettség kialakítása
- Külső elengedettség
- A ló egyenesre állítása
- Oldalirányú hajlítások
- Előre lovaglás
- Egyensúly megtalálása
- Ütem szabályozása
- Állkapocs mobilizálása
- Munka földről
- Munka nyeregből
- Farat be
- Vállat be
- Vagy inkább combra való engedés?
Honnan tudjuk, hogy melyik eszközhöz nyúljunk?
Van egy általános irányelv, amit az idomítási skálák jelölnek. Érdemes ezt követni, a következő feltétellel mely szerint “a szabály, hogy nincs szabály”. A sorrend sosem fix.
Lehet, hogy egyik nap az ütemmel kell kezdeni, míg a másik nap pont a helyes egyensúly kialakításán kell fáradoznunk, hogy helyre álljon az ütem. Az is lehet, hogy aznap csak combra való engedéseket végzünk, lépés-ügetés vágta átmenetekkel vegyítve. Másnap lehet, hogy féloldalazás és farat be gyakorlatok sorozata segít minket a céljainkhoz.
Írta: Szirtes Bence
Lókiképző, a Nemzeti Lovasakadémia lovas oktatója
Forrás: Lókiképzés határok nélkül
